Mózes óta senki annyi zsidót nem mentett meg, mint amennyit ő, náci kollaboráció miatt ölték meg

1957. március 3-án Tel-Avivban, a háza előtt lelőtték Kasztner Rezső kolozsvári születésű újságírót. Az elkövető az akkor 22 éves Ze'ev Eckstein radikális jobboldali aktivista és egyben az izraeli titkosszolgálat, a Sin Bet ügynöke volt. Az ellentmondásos gyilkosság hátteréről és az Izraelt megosztó Kasztner-ügyről Gaylen Ross amerikai rendező forgatott dokumentumfilmet, amit 2008-ban mutattak be.

Kasztner Rezső közel sem olyan ismert Magyarországon, mint mondjuk Raoul Wallenberg vagy Giorgio Perlasca vagy akár Szenes Hanna. Nincsenek róla utcák, díjak, iskolák elnevezve, még szobra sincs Magyarországon. Pedig sokak szerint Mózes óta senki annyi zsidót nem mentett meg, mint amennyit ő.

1944. március 19-én a náci Németország megszállta Magyarországot. A katonasággal együtt érkezett a zsidóügyi felelős Eichmann SS-alezredes és kommandója, akik szinte azonnal nekiláttak Magyarország zsidótlanításához. De ezzel párhuzamosan legalább ilyen fontos cél volt, hogy mielőtt tömegesen kiirtják ezeket az embereket, a lehető legtöbb értéket, hasznot sajtolják ki belőlük. Így jött a képbe a cionista Kasztner Rezső és a szervezet, ahol tevékenykedett, a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság (Va’ada).

Eichmann egy ajánlattal fordult a cionistákhoz, aminek a „Vért áruért” nevet adta. Azt ígérte, hogy hajlandó Palesztinába engedni akár 1 millió európai zsidót, ha cserébe kap a szövetségesektől 10 ezer teherautót és egyéb árukat. A Mentőbizottság feje Brand Jenő Isztambulba utazott, és eljuttatta az üzenetet az angolszászoknak, akik hallani sem akartak a nácikkal való seftelésről, és letartóztatták a Magyarországról a fronton átjutó cionista vezetőt.

Ezután Budapesten Kasztner Rezső vette át a nácikkal való alkudozás irányítását. Személyesen tárgyalt és egyezett meg Eichmannal arról, hogy első körben egy vonatnyi kiválasztott zsidónak minősített embert, óriási összegért, fejenként 1000 dollárért, átszállítanak semleges területre, majd Palesztinába. Ez lett a később elhíresült Kasztner-vonat, amin végül 1684 ember menekült el az auschwitzi deportálás elől.

Kasztner vonatára leginkább érdem, pozíció és pénz alapján lehetett felkerülni. Javaslatot tehetett a Neológ és az Ortodox Zsidó Hitközség is. A listára Budapesten kívülről is sokan felkerültek: Szegedről, Debrecenről, Nagyváradról, Szombathelyről, a legtöbben, 388 fő, Kasztner szülővárosából, Kolozsvárról. Feljutottak szlovák, illetve lengyel cionisták is. A vonaton utazott számos rabbi, köztiszteletben álló közéleti személyiségek, mint például a világhírű pszichiáter Szondi Lipót, vagy Joel Teitelbaum Szatmárnémeti ortodox főrabbija. (Ennek köszönhetően él most egy különleges, magyar gyökerű, ultraortodox zsidó közösség Brooklynban.)

A vonaton utazott Zsolt Béla, aki a Kilenc koffer című remekművében írta meg a Magyarországról való elüldözésének megrázó történetét. A vonatra sok árva is felkerült, sőt egy újszülött is, aki útközben, a vagonban jött világra. A váltságdíjat úgy szedték össze, hogy 150 helyre licitet hirdettek. Jómódú, zsidónak minősített magyarok felárat fizettek az életükért. Az így befolyó összegből tudták a szegényebbek vagy a nincstelenek „jegyét” megvásárolni.

Kasztner később Noé bárkájához hasonlította vonatát.

1944. június 30-án, miután a vidéki zsidóságot már deportálták Auschwitz-Birkenauba, elindult a Kasztner-vonat, ami kalandos úton végül július 8-án a Bergen-belseni táborban állt meg, ahol a menekülteknek még keserves hónapokat kellett eltölteniük, hogy két turnusban átjussanak a semleges Svájcba.

Nem ez volt az egyetlen, de ez volt Kasztner Rezső leghíresebb mentőakciója, ami a háborút követően megosztotta és felkavarta Izraelt. Máig viták zajlanak körülötte.

Azok a túlélők, akiknek rokonai nem jutottak fel a vonatra, azért támadták Kasztnert, mert Istent játszott, hiszen tulajdonképpen arról döntött, hogy ki élhet, illetve ki hal meg. Tény, hogy első sorban az elvtársait, a cionistákat, illetve a földijeit, a kolozsváriakat és a barátait, a családját mentette (19 családtagja került fel a listára). Ennél is keményebb az a teória, miszerint Kasztner a mentés előtt már ismerte az Auschwitz-jegyzőkönyvet (Munkácsi Ernő könyvéből is kiderül, hogy a magyar zsidó vezetők nagyrészt ismerték az iratot), ami azt jelenti, hogy pontosan tudta, mi vár a Magyarországról elhurcolt százezrekre, de értük nem tett semmit, nem figyelmeztette a marhavagonba beszállókat, hogy a halálba viszik őket.

Ezt sokan úgy interpretálták, hogy a vonatáért cserébe befogta a száját, és beáldozott mindenki mást.

A vádak másik része – Fischer István filmrendező is ezt képviseli a Kasztner-vonat című tévéfilmben – arról szól, hogy Kasztner nem hős volt, hanem csupán egy balek, a németek bábja, akit egyszerűen felhasználtak. Tény, hogy Eichmann egyik leghatásosabb fegyvere a hazudozás, megtévesztés, hitegetés és elterelés volt.

Magyarországra nagyon kis, száz-kétszáz fő közötti egységgel érkezett, és komolyan tartott tőle, hogy egy ilyen nagy számú, nagy területen szétszóródva élő zsidónak minősített népesség, ami ráadásul már tud ezt-azt a többi európai sorstársa végzetéről, ellenállhat, fellázadhat ellenük. Komolyan tartottak tőle, hogy megismétlődhet a varsói gettólázadás. Egyesek szerint a nácik pont azért ültek tárgyalóasztalhoz a cionistákkal, mert tőlük tartottak leginkább, és azt gondolták, hogy amíg velük egyezkednek, amíg Kasztnerék alkudoznak, amíg elhiszik a hamis ígéreteket, addig sem szerveznek lázadást, nem keltenek pánikot. Sőt, abban a reményben, hogy megmenekülhetnek, maguk szedik össze a zsidók értékeit, és önként szállnak be a marhavagonokba, és válnak túszokká Bergen-belsenben.

Kasztnert végül Izraelben ennél is súlyosabb vádakkal illették egy 1953-ban indult bírósági tárgyalás során. Egy izraeli újságíró, Malchiel Gruenwald röplapokon terjesztette, hogy Kasztner a nácikkal kollaborált. Az ügyből rágalmazási per lett, ami végül politikai hisztériává fajult, amibe az akkori kormány is belerendült.

A bíróságon Kasztnert arról faggatták, hogy a háborút követően kiállt-e Eichmann embereiért, aki ezt az egyre feszültebb közhangulatban letagadta. Nem mondott igazat. Még az eljárás alatt bebizonyosodott, hogy a nácikkal kötött alku része volt az is, hogy Kasztner 1945 után megóvja őket a számonkéréstől. Kasztner betartotta a szavát, és Nürnbergben tanúskodott többek között a háborús bűnökkel vádolt Kurt Becher SS ezredes mellett, akivel a mentőakciók alatt szoros, egyesek szerint bizalmas kapcsolata lett. Kurt feladata a zsidó vagyonok begyűjtése volt a megszállt területeken. Ő szerezte meg a németek számára Weiss Manfréd-konszernt. Hat bőrönddel, 8,6 millió svájci frank értékben vitt ki, főként magyar zsidóktól kicsikart, aranyat és ékszert Németországba. Kurt Becher megúszta, szabadon engedték, és a háború után NSZK egyik leggazdagabb embere lett.

Kasztner bírósági tárgyalása faramuci véget ért. Az eljárás elvileg a rágalmazója, Malchiel Gruenwald ellen indult, de a bíró végül mégis őt feddte meg, azt mondta Kasztner „eladta lelkét az ördögnek”. Ez az akkori Izraelben felért egy halálos ítélettel, amit pár évre rá Ze'ev Eckstein végre is hajtott. Az ügynökből lett szélsőjobboldali gyilkos megszólal a Killing Kasztner című filmben, de fontos szerep jut Kasztner unokájának, Merav Michaelinek is, aki azóta az Izraeli Munkapárt elnöke és az izraeli kormány minisztere lett.

• A Killing Kasztner ITT szabadon megtekinthető.
• A Kasztner-vonatról 2006-ban forgatott háromrészes riportfilmet a Magyar Televízió, amit itt lehet megnézni. Rendező: Radó Gyula

(A videotéka rovatban a megosztók mélyén porosodó kincseket kaparjuk elő. A korábbi cikkek itt elérhetők.)